Egy űrutazás nem kis dolog, nyilván hatalmas élmény és hosszú út vezet odáig. Mégis tanulságos felidézni, hogy mind az első magyar űrhajós Fakras Bertalan, mind tartaléka, a most elhunyt Magyari Béla életében nem kis törést okozott az 1980-as esemény.
Magyari a hvg.hu-nak adott interjújában nagy pofonnak nevezte, hogy nem őt választották annak idején, majd később, 1985-6 környékén csak elméleti esélye volt, hogy repülhessen az űrbe, nem voltak meg az anyagi feltételek, a Szovjetunió sem ambicionálta a kis szövetséges nemzetek pilótáinak a reptetését.
Majd jött a rendszerváltás, és Magyari azt mondta 2015-ben: “az azóta eltelt évek a folyamatos útkeresésről szóltak”. A Honvédségnél pedig nyugdíjba küldték:
“Rettentő rosszul esett, és nagyon megharagudtam, amikor nyugdíjba küldtek.”
Csak egy kis időszakot nevez sikeresnek, amikor a Magyar Űrkutatási Irodánál kapott állást, előadásokat tartott – de innen is nyugdíjba küldték, számára logikátlanul, érthetetlenül. Végül lakástakarékosság-ügynök is volt, kereste a helyét.
Összességében viszont elégedettnek mondja magát.
Nyilván Fakras Bertalan sokkal egyértelműbben elégedett, legalább is ezt gondolhatjuk. Ám Farkas is érdekes dolgokat mondott nem is olyan rég. Ugyancsak a hvg.hu-nak azt mondta, ugyancsak 2015-ben, hogy amikor visszatért az űrből, mint nemzeti értéket, letiltották repülésről, pedig egy pilóta ezt szereti legjobban csinálni – el akarták kerülni a Gagarin-féle tragédiát (az első orosz kozmonauta repülőgép-balesetben halt meg 1968-ban). Úgy látta, a rendszerváltás után már nem becsülték meg. Az űrből való visszatérését a második születésnapjaként élte meg, és ahogy fogalmazott:
“A mai napig nem tudok visszazökkenni a földi körülmények közé”.
Magyari nagy fájdalma volt, hogy nem repülhetett, Farkasé pedig az, hogy nem repülhetett másodszor.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: